Felkészülés a szertartásra

A szertartás neve a chaji, ami az étel és a tea felszolgálását is magában foglalja. Minden szertartás alkalmával a vendéglátó akár napokat is eltölt a felkészüléssel, minden apró részletre kiterjedően azért, hogy biztosítsa a tea szertartás tökéletességét. A tea segít rádöbbenteni az embert, hogy minden egyes emberi találkozás egy különleges, és a maga nemében megismételhetetlen alkalom. Így minden egyes teázást az alapján kell értékelni, amit az nyújtott a résztvevőinek. A szertartás egy külön erre az alkalomra kijelölt és berendezett szobában, a chashitsu-ban történik. Általában ez a szoba a teaház területén belül, messze a lakórészlegtől, a kertben található. A vendégeket (4 fő az ideális létszám) bekísérik a váróterembe, a machiai-ba. Itt a hanto (a vendéglátó segédje) sayu-val kínálja őket (az a melegvíz, amit majd a tea elkészítéséhez fognak használni). Amíg itt tartózkodnak, a vendégek eldöntik, hogy ki legyen közülük a fővendég tisztségben. Eztán a hanto elvezeti őket (hanto-fővendég-többiek sorrendben) egy vízharmatos, virágoktól mentes kertbe, a roji-ba. Itt tisztulnak meg a vendégek a külvilág porától (átvitt értelemben is). Ezután leülnek a koshikake machiai-("várakozó" padra), és várják a vendéglátó (teishu) megérkezését. Mielőtt köszöntené a vendégeket, a teishu megtölti a kőtálat (tsukubai) friss vízzel. Ebből egy merőkanálnyi vízzel a teishu megtisztítja a kezét és a száját, majd átmegy a középső hídon (chumon) a vendégeihez, hogy köszöntse őket egy meghajlással. Eközben senki nem mond semmit. A vendéglátó átvezeti a hanto-t, a fővendéget, és a többi vendéget (ebben a sorrendben) a chumon-on, ami a durva fizikális világ és a tea spirituális világa közti kaput jelképezi. A vendégek és a segéd megtisztítja magát a kőtálnál, majd belépnek a teaházba. A húzható ajtó mindössze 91 cm magas, így mindenkinek le kell hajolnia, és bekúsznia a teaházba való belépéshez. Ez az ajtó azt jelképezi, hogy aki belép rajta, mind egyenlővé válik a tea szentélyében függetlenül a társadalmi rangoktól.

A teaház belseje

A szoba mentes mindenféle dekorációtól, kivéve egy kis fülkét, aminek tokonoma a neve. Ebben a fülkében lóg egy kéziratos tekercs, a kakemono, melyet a házigazda gondosan választott az alkalomra, hogy az tükrözze a szertartás témáját. Ezt a buddhista felirat egy mestertől származik, és bokuseki-nek hívják. Minden vendég megcsodálja az írást, majd megvizsgálják a teaforraló kannát (kama) és a szívet (tűzrakóhely, egy hordozható változat a furo, és télen a hideg miatt egy földbe ágyazott változat a ro), melyet pontosan az előtt helyeztek el, mielőtt a házigazda köszöntötte volna őket. Ezután helyet foglalnak a szertartásban elfoglalt pozíciójuk szerint. Miután a vendéglátó leült, szóban is köszönti a vendégeket, először a fővendéget, majd a többieket. Ha a ro szezonja van, akkor ezután egy faszén tüzet készítenek, ha a furo szezonja, akkor majd csak az étkezés után teszik meg ezt. A ro időszakában gyúrt tömjént, a furo-éban pedig szantálfa tömjént tesznek a tűzbe.